Hungarian Recordings

- Szia, Lili! Mi újság?
- Szia! Semmi különös, dolgozom.
- Dolgozol? De hát vasárnap van!
- Tudom. De nagyon sok munkám van.
- De hát vasárnap nem szabad dolgozni! Vasárnap pihenni kell!
- Hát, ezt mondd a főnökömnek.

Te szoktál dolgozni vasárnap?

- Jaj, forduljunk vissza! Elfelejtettem megvenni a legfontosabb dolgot!
- Úristen! Mit?
- A pulykát.
- Minek neked pulyka?
- Az lesz a húsvéti menü. Ez nálunk már hagyomány.
- Családi hagyomány, hogy pulykát esztek húsvétkor?
- Aham. Minden évben.
- De hát a pulyka nem is hagyományos húsvéti étel!

A ti családotokban van valamilyen hagyomány?

- Ezt nem hiszem el, már megint fúrnak a szomszédban.
- Jaj, ne legyél már ilyen tipikus magyar!
- Miért, milyen a tipikus magyar?
- Folyton csak panaszkodik.
- Na, mert te soha nem panaszkodsz…
- Dehogynem, de nem állandóan.

Szerinted milyen egy tipikus magyar?

Egy középkorú úriember így szólt a Duna-parton:
– Az én időmben a varjak az újpesti szigeten laktak – természetesen csak a pesti és Pest környéki honosságú varjak, amelyek a torzonborz, szinte megöregedett, megfehéredett, másvilágias Duna felett alkonyatonkint hazafelé tartottak.
Ezredeket lehetett volna a varjakból alakítani, amint az északnyugati széllel szemközt lengedezve, hintázva, keringve mentek hazafelé. Rajonkint jöttek a varjak – a téli délutánban egymástól semmiben sem különböző varjúcsapatok, csak azzal jelezték egymástól való különbségüket, hogy az egyes csapatok nagyobb távolságban marsíroztak vala rózsaszínnel, szürkével, feketedő füsttel kevert alkonyatban. Minden bizonysággal volt valamely oka, hogy egyik csoport nem keveredett a másikkal – talán kilométernyi közt is hagytak, hogy megmutassák hovátartozóságukat. Sőt, egyes varjúcsapatok darab időre egy helyben keringtek, hogy az előttük haladók megfelelő módon eltávolodjanak. Sok ezer varjú igazodott ehhez a reglamához,* nem siettek, nem előzködtek, sőt még csak nem is lökdösődtek az alkonyi levegőben. Pedig cudar hideg volt. De Ferenc József volt a király, és még a varjúcsapatoknak is rendet kellett tartani.
Északról mind bővebben hozta a jégtábla-vendégeket a folyam, már sokan kikötöttek a partok mentén, mintha megunták volna az ismeretlen célú sodródást. Az északnyugati szél is hozzájárult, hogy a fáradozó jégtáblák itt vagy amott kiugorjanak a futamodó jégkaravánból, különösen olyankor, ha szülőföldjükről való jégtáblákat vettek észre a part felé. „Kend is a Vágból jött, földi?” – kérdezték szinte érthetően, amikor a partvidék immár megállott jégtábláihoz súrlódtak, és barátságosan sistergő hangot hallattak. Felkapaszkodtak, felcsusszantak a már ott tanyát ütött „Földi” vállára, hátára, amint ez az embernek is szokása. Bizonyosan csak akad valamely foglalkozás a tájon, ha már a földi is kvártélyt* ütött itt; a fene menjen tovább a nagy ismeretlenségbe, a folyó medrében, amelyet a vadkacsák, a sirályok, a varjak is elhagynak apránkint. De Ferenc József volt a király, és a jégtábláknak is ezredekbe kellett sorakozni.

- Annyi könyvet olvastam már a dohányzásról és a ivásrol, hogy elhatároztam, abbahagyom!
– Mit? A dohányzást, vagy az ivást?
- Az olvasást.

the difference meaning between "belépni" and "bemenni"

Belépek a lakásból.
Bemegyek a lakásból.

Az orvos nem lép ki a rendelöböl.
Az orvos nem megy ki a rendelöböl.

Egy középkorú úriember így szólt a Duna-parton:
– Az én időmben a varjak az újpesti szigeten laktak – természetesen csak a pesti és Pest környéki honosságú varjak, amelyek a torzonborz, szinte megöregedett, megfehéredett, másvilágias Duna felett alkonyatonkint hazafelé tartottak.
Ezredeket lehetett volna a varjakból alakítani, amint az északnyugati széllel szemközt lengedezve, hintázva, keringve mentek hazafelé. Rajonkint jöttek a varjak – a téli délutánban egymástól semmiben sem különböző varjúcsapatok, csak azzal jelezték egymástól való különbségüket, hogy az egyes csapatok nagyobb távolságban marsíroztak vala rózsaszínnel, szürkével, feketedő füsttel kevert alkonyatban. Minden bizonysággal volt valamely oka, hogy egyik csoport nem keveredett a másikkal – talán kilométernyi közt is hagytak, hogy megmutassák hovátartozóságukat. Sőt, egyes varjúcsapatok darab időre egy helyben keringtek, hogy az előttük haladók megfelelő módon eltávolodjanak. Sok ezer varjú igazodott ehhez a reglamához,* nem siettek, nem előzködtek, sőt még csak nem is lökdösődtek az alkonyi levegőben. Pedig cudar hideg volt. De Ferenc József volt a király, és még a varjúcsapatoknak is rendet kellett tartani.
Északról mind bővebben hozta a jégtábla-vendégeket a folyam, már sokan kikötöttek a partok mentén, mintha megunták volna az ismeretlen célú sodródást. Az északnyugati szél is hozzájárult, hogy a fáradozó jégtáblák itt vagy amott kiugorjanak a futamodó jégkaravánból, különösen olyankor, ha szülőföldjükről való jégtáblákat vettek észre a part felé. „Kend is a Vágból jött, földi?” – kérdezték szinte érthetően, amikor a partvidék immár megállott jégtábláihoz súrlódtak, és barátságosan sistergő hangot hallattak. Felkapaszkodtak, felcsusszantak a már ott tanyát ütött „Földi” vállára, hátára, amint ez az embernek is szokása. Bizonyosan csak akad valamely foglalkozás a tájon, ha már a földi is kvártélyt* ütött itt; a fene menjen tovább a nagy ismeretlenségbe, a folyó medrében, amelyet a vadkacsák, a sirályok, a varjak is elhagynak apránkint. De Ferenc József volt a király, és a jégtábláknak is ezredekbe kellett sorakozni.

Ez az állomás?
Igen, ez az állomás.
Milyen az állomás? Nagy?
Igen, nagy.
Merre van a repülővér?
Egyenesen előre van.
Milyen a repülőver? Nagy?
Nem nagy, kicsi.

Hogy van?
Jól vagyok. És maga?
Én is jól vagyok. Ért magyarul?
Ne ertek jól magyarul. Hol van az állomás?
Itt van az állomás.

A legtisztább, a leggyermekesebb,
a legnaivabb, az egyetlenegy,
a minden szavát mindig szenvedő,
a legkönnyebben félreérthető,
a legfájóbb, legbecsületesebb,
a legszomorúbb, az egyetlenegy.
Az volt, tudom, állom és hirdetem,
nem volt övénél nagyobb gyötrelem,
nem volt még egy oly igaz akarat,
nem, aki oly érdektelen maradt,
csak így mondom, legközönségesebb
szavakkal: ő, ő, az egyetlenegy.
Én tudom csak, én ott voltam vele,
mind tévedett, aki szólt ellene,
fény- s árny-érzékeny aranymérlegen
százszor megmértem s így ismételem:
mindenre elszánt lelkiismeret,
a legtisztább volt. Az egyetlenegy!

Drámai előadás. Volt szenzációs feszültség, tragédia!
Drámai előadás volt: szenzációs feszültség, tragédia.
Drámai előadás! Volt szenzációs feszültség, tragédia?
Drámai? Előadás? Volt: szenzációs feszültség, tragédia?
Drámai előadás volt! Szenzációs feszültség! Tragédia!
Drámai! Előadás volt! Szenzációs feszültség, tragédia!
Drámai előadás volt? Szenzációs feszültség, tragédia?!

1.A madár az egy állat. 2.A madár az egy kicsi állat. 3.A madár az egy kicsi állat ami repül. 4.A madár az egy kicsi állat ami repül a levegőben. 5.A medve az egy állat. 6.A medve az egy nagy állat. 7.A medve az egy nagy állat ami mézet eszik. 8.A medve az egy nagy állat ami mézet eszik az erdőben.