Hungarian Recordings

szeretni fogok

vezetni fogok

írni fogok

beszélni fogok

Hol van a kutya? A kutya az ágyon van.
Hol van a macska? A macska a kanapén van.
Hol van a madár? A madár az ajtón van.
És hol van a teknősbéka? Itt nincs a teknősbéka.

Milyen ez a kanapé - nagy vagy kicsi? Ez egy nagy kanapé.
Milyen ez az ajtó - nagy vagy kicsi? Ez egy kicsi ajtó.
Milyen kutya van az ágyon - jó vagy rossz? Ez egy rossz kutya.
Milyen ez az asztal - jó vagy rossz? Ez egy jó asztal.

Ez egy kalap.
Ez a kalapom.
Ezek kalapok.
Ezek a kalapjaim.

Ez a macskám.
Ezek a macskáim.
Ez a madaram.
Ezek a madaraim.

Ez a kanapém.
Ezek a kanapéim.
Ez az ajtóm.
A madár az ajtómon van.

Ez a kutyád.
Ez a kertem.
Hol van a kutyád? A kutyád a kertemben van. Rossz kutya!
Hol van a madaram? A madaram a kertemben van.

Ez az autód.
Az autódban a macskád van.
Igen, de a macskád a kabátodban van.
A madár van a teknősbékan.

Ez egy doboz.
Ez nem a dobozom.
Ez az ő doboza.
A teknősbéka a dobozban van.

Amerikában lakom. Amerikai vagyok.
Magyarországon lakom. Magyar vagyok.
Németországban lakik. Ő német.
Franciaországban lakik. Ő francia.

Olaszországban lakom. Olasz vagyok.
Nagy-Britanniában lakom. Brit vagyok.
Oroszországban lakik. Ő orosz.
Kínában lakik. Ő kínai.

Amerikai vagyok. Beszélek angolul.
Magyar vagyok. Beszélek magyarul.
Ő német. Beszél németül.
Ő francia. Beszél franciául.

Olasz vagyok. Milyen nyelvet beszélek? Olasz nyelvet beszélek.
Brit vagyok. Milyen nyelven beszélek? Angolul nyelvet beszélek.
Ő orosz. Milyen nyelvet beszél? Oroszul nyelvet beszél.
Ő kínai. Milyen nyelven beszél? Kínaiul nyelvet beszél.

Egy házban lakom. És Te?
Egy lakásbanat lakom.
Egy iskolában dolgozom. Tanár vagyok. Tanárként dolgozom.
Egy kórházban dolgozom. Orvos vagyok. Orvosként dolgozokm.

Egy étteremben dolgozik. Ő pincér. Pincérként dolgozik.
Egy könyvtárban dolgozik. Ő könyvtáros. Könyvtárosként dolgozik.
Egy bíróságon dolgozik. Ő ügyvéd. Ügyvédként dolgozik.
Egy üzletben dolgozik. Ő eladó. Eladóként dolgozik.

Én nő vagyok.
Én lány vagyok.
Ő férfi.
Ő fiú.
Mi nők vagyunk.
Ők fiúk.

Itt vagyok.
Itt van.
Ott van.

Ez egy üveg.
Ez egy nagy üveg. Ez egy kicsi üveg.
Itt van az üveg.
Ott az üveg van? Az üveg nincs ott.

Ez egy asztal.
Az asztal ott van.
Itt az asztal van? Az asztal nincs itt. Ott az asztal van.
Hol van az üveg? Az üveg az asztalon van.

Mi ez? Ez egy könyv.
Milyen ez a könyv? Ez egy nagy könyv.
Milyen ez a könyv? Ez egy kicsi könyv.
Itt vannak a könyvek.

Mi ez? Ez egy kutya.
Mi ez? Ez egy macska.
És ez? Ez egy madár.
És ez egy teknősbéka.

A könyvek az asztalon vannak.
Ez egy ágy.
A kutya az ágyon van. Rossz kutya!
Nincs a macska az ágyon.

Ez egy kanapé.
A macska a kanapén van.
Ez egy ajtó.
A madár az ajtón van.

Én férfi vagyok.
Én fiú vagyok.
Ő nő.
Ő lány.
Mi férfiak vagyunk.
Ők lányok.

Itt vagyok.
Itt van.
Ott van.

Ez egy üveg.
Ez egy nagy üveg. Ez egy kicsi üveg.
Itt van az üveg.
Ott az üveg van? Az üveg nincs ott.

Ez egy asztal.
Az asztal ott van.
Itt az asztal van? Az asztal nincs itt. Ott az asztal van.
Hol van az üveg? Az üveg az asztalon van.

Mi ez? Ez egy könyv.
Milyen ez a könyv? Ez egy nagy könyv.
Milyen ez a könyv? Ez egy kicsi könyv.
Itt vannak a könyvek.

Mi ez? Ez egy kutya.
Mi ez? Ez egy macska.
És ez? Ez egy madár.
És ez egy teknősbéka.

A könyvek az asztalon vannak.
Ez egy ágy.
A kutya az ágyon van. Rossz kutya!
Nincs a macska az ágyon.

Ez egy kanapé.
A macska a kanapén van.
Ez egy ajtó.
A madár az ajtón van.

A hiányzó darab egyedül ült...
Várta hogy jöjjön valaki és elvigye őt valahova.
Némelyek illeszkedtek...
De nem tudott gurulni.
Mások tudtak gurulni, de nem illeszkedtek.
Volt olyan aki semmit sem tudott az illeszkedésről.
És egy másik nem tudott semmit, semmiről.
Egy túl törékeny volt.
PUKK!
Egy piedesztálra emelte őt…
És elhagyta.
Egyeseknek túl sok hiányzó darabja volt.
Némelyeknek egyszerűen túl sok darabja volt.
Ő megtanult elrejtőzni az éhes darabok elől.
Több jöntek.
Néhányan túl közelről nézték.
Mások a közelben gurultak és nem vették észre.
A darab próbált vonzóbb lenni.
De ez nem segített.
Próbált feltűnő lenni.
De ez elriasztotta a félénkebb darabokat.
Végül jött egy és teljesen megfelelő volt.
De hirtelen...
A hiányzó darab növekedni kezdett!
És növekedt!
„Nem tudtam hogy nőni fogsz.”
„Én se tudtam,” mondta a hiányzó darab.
Megkeresem a hiányzó részemet ami nem fog megnőni.
Egy szép napon, jött egy aki más volt mint a többi.
„Mit akarsz csinálni velem?” kérdezi a hiányzó darab.
„Semmit.”
„Mit akarsz tőlem?”
„Semmit.”
„Ki vagy Te?” kérdezte a hiányzó darab.
„A Nagy O vagyok,” mondta a Nagy O.
„Azt hiszem Te vagy az akire vártam,” mondta a hiányzó darab.
„Talán én vagyok a hiányzó darabod.”
„De én nem vagyok a hiányzó részed,” mondta a nagy O.
„Nincs hely ahová illenél.”
„Kár,” mondta a hiányzó darab.
„Reméltem, hogy talán együtt gurulhatunk....”
„Nem tudsz velem gördülni,” mondt a Nagy O, „de talán képes leszel egyedül gurulni.”
„Egyedül? Egy hiányzó darab nem tudott egyedül gördülni.”
„Próbáltad már valaha?” kérdezi a Nagy O.
„Hegyes szögeim vannak,” mondta a hiányzó darab. „Nem vagyok alakalmas a gurulásra.”
„A szögek lekopnak,” mondta a Nagy O, „és az alakok változnak.
Akárhogy is, el kell búcsúznom. Talán újra találkozunk majd…”
És elgördült.
A hiányzó darab újra egyedül volt.
Sokáig csak ült ott.
Aztán… lassan… végül felemelkedett…
És felborult.
KOPP!
Aztán felemelkedett… eltávolodott… felborult…
Kezdt haladni...
És hamarosan a szélei kezdtek lekopni…
Felemelkedett, eltávolodott, felborult, felemelkedett, eltávolodott, felborult…
És az alakja kezdett megváltozni…
Aztán felborulás helyett docent…
Aztán döccenés helyett ugrált…
Aztán ugrás helyett gurult…
Én nem tudta hova és nem is érdekelte.
Gurult!

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Az egyszeri fának volt egy kisfiú barátja. A fiú mindennap meglátogatta.
Összegyűjtötte a leveleket, koszorút font belőle, és az erdő királyának képzelte magát. Fölmászott a vastag törzsön, és boldogan hintázott az ágakon. Fogyasztott a fa gyümölcséből és vidáman szórakozott tovább.
Amikor kifáradt, megpihent az árnyákban és el is szunyókált alatta, az altatódalt a madarak énekelték.
A fiú szívének minden melegével szerette a fát. A fa is nagyon boldog volt.
Az idő azonban visszatarthatatlanul haladt, és a kisfiú növekedett.
Amikor a kisfiú egészen megnőtt, a fa gyakrabban maradt magára.
Egy szép napon a fiúcska meglátogatta a fát, és az így szólt hozzá:
- Gyere közelebb, mássz fel rám és tornásszál ágaimon, egyél gyümölcsömből, játsszál, szórakozz árnyékomban, és legyél boldog.
- A fáramászáshoz már nagy vagyok, és ott nehezen tudnék már játszani - mondta a fiú.
- Szeretnék egy pár holmit venni magamnak, hogy élvezzem az életet. Pénzre van szükségem! Tudnál nekem pénzt adni?
- Nagyon sajnálom - válaszolt a fa -, nekem nincs pénzem. Csak leveleim vannak és gyümölcsöm.
- Szedjél magadnak, amennyit akarsz, menj be a városba és add el. Így lesz pénzed, és boldog lehetsz.
A fiú felmászott a fára, leszedte az összes gyümölcsöt és elvitte.
A fa elégedett volt.
A fiú sokáig elmaradt, nem jött el látogatóba… és a fa nagyon szomorú lett.
Egy szép napon a fiú ismét megjelent, és a fa megremegett örömében:
- Gyere közelebb hozzám, mássz fel és szórakozz ágaim között, és légy boldog!
- Nagyon foglalt vagyok, és nincs egyáltalán idõm szórakozásra - válaszolt a fiú.
- Szeretnék magamnak egy házat, ahol meg tudnám magam húzni. Meg szeretnék nősülni és gyermekeket nevelni, amit ház nélkül nem tudok megtenni. Tudsz-e adni nekem egy házat?
- Nekem nincs házam - válaszolt a fa. Az én házam erdő, vághatsz magadnak annyi fát, hogy házat építhess. Biztosan boldog leszel majd.
A fiú tényleg vágott annyi ágat a fáról, amiből házat tudott magának építeni. És a fa boldog volt.
A fiú ismét sokáig elmaradt. Amikor hosszú idő után megjelent, a fa olyan boldog volt, hogy alig tudott szóhoz jutni.
- Gyere közelembe és játsszál - szólt félénken a fa.
- Már nagyon öreg vagyok, és a játékhoz fáradt. Szeretnék egy csónakot építeni magamnak, hogy elevezhessek a messze távolba. Tudnál adni nekem egy hajót?
- Vágd ki a törzsemet, építs magadnak csónakot, és legyél boldog!
A fiú levágta a fa törzsét, elvitte, csónakot épített magának, és boldogan elevezett. A fa boldog lett most is… de nem egészen.
Sok idő után a fiú még visszatért egyszer.
- Nagyon sajnálom, fiam, már nincsen gyümölcsöm, hogy szedhess, nem tudok neked semmit sem adni!
- A fogaim már nagyon gyengék, nem tudnám megrágni a gyümölcsöt - mondta a fiú.
- Ágaim nincsenek már - folytatta a fa -, nem tudsz már hintázni sem rajtam.
- A hintázáshoz is öreg vagyok már - válaszolt a fiú.
- Törzsem is neked adtam, nem tudsz rám felmászni.
- A fáramászáshoz öreg vagyok már - mondta szomorúan a fiú.
- Bánatos vagyok - sóhajtott a fa. Szívesen ajándékoznék neked valamit, de semmim sincsen. Magamra maradtam, öreg törzs lettem. Nagyon sajnálom…
- Nincsenek már nagy igényeim - szólt a fiú. Csak egy nyugodt helyre vágyom, hogy leülhessek, mert nagyon fáradt vagyok.
- Jól van - mondta a fa, és kihúzta magát. Egy öreg törzs teljesen elegendő, hogy valaki leüljön és kipihenje magát. Gyere közelebb fiam, ülj le és pihend ki magad.
A fiú leült.
És a fa boldog volt.