Natural speed please.
Akkoriban még nem körbe állítottuk őket, mint később. Sorokban álltak végig a mezőkön, legalábbis az acélkarók, amelyekhez odaláncolták őket, sorokban álltak, mert a növények nem voltak hajlamosak a katonás rendre. Ugy számítottuk, hogy vagy egy hónap múlva már levet nyerhetünk belőlük. Az este csöndes volt, szinte nem törte meg mas zaj, mint egy-egy triffid alkalamszerű dobolása. Walter kissé félrebillentett fejjel nézte őket. Kivette a szájából a pipát.
-Beszédesek ma este - állapította meg.
Ezt én képletesen értettem, ahogyan más is tette volna.
- Talán az idő miatt - mondtam. - Ha nem tévedek, száraz időben gyakrabban dobolnak.
Rám nézett, mosolygott.
- Te is többet beszélsz száraz időben?
- Én ugyan miért... kezdtem, aztán elhallgattam. - Csak nem gondolod komolyan, hogy bszélnek? kérdeztem az arckifejezését látva.
- Miért ne hinném?
- De hát ez bolondság. Beszélő növények!
- Bolondabb dolog, mint a járó növények?
A triffidekre meredtem, aztán Walterra.
- Nem hittem volna... kezdtem kételkedve.
- Próbálj egy kicsit elgondolkodni erről,miközben nézed őket. Kíváncsi leszek az eredményedre - mondta.
Érdekes volt, hogy a triffidekkel való mindenféle érintkezéseim során ez soha nem jutott eszembe. Nyilván előítéleteim voltak az ugynevezett szerelmi hívogatás elmélet. De attól kezdve, hogy Walter a fülembe tette a bogarat, az ott is maradt. Nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy valóban titkos üzeneteket dobolnak egymásnak.
Köszönöm szépen! :)